Céfaluból délben indultam át Palermoba, a vonat nagyon gyorsan átért (azt hiszem még egy óra sem volt), és már nagyon rutinosan veszem és érvényesítem (!!) a jegyet a Trenitalia-s automatákból. Eléggé meglepő volt egyébként, hogy annak ellenére, hogy maga a vonatközlekedés nem a legjobb Szicíliában (értsd: nem a legmodernebbek a vonatok és sokszor késnek), a jegyvásárlás ezekből az automatákból nagyon egyszerű, simán fizethetsz bankkártyával, sőt, paypass-al is. 

A szállás: a google maps-en látottak alapján nem annyira akartam a belvárosban lakni Palermoban, úgyhogy inkább az egyik külső kerületet választottam, Mondellot (Palermo központjától kb. 25 perc busszal), ami utólag tökéletes választásnak bizonyult. Ismét airbnb-ztem, a hostom Giorgio volt, egy 25 év körüli orvostanhallgató. A házat nem volt könnyű megtalálni, mert a google maps teljesen más helyre mutatott, mint kellett volna, úgyhogy Giorgio kijött elém. A környék teljes kertvárosi berendezkedésű volt, nagyon békés és kedves, ráadásul Mondello nagyon híres a strandjáról, nem indokolatlanul. A szállás fenomenális volt, nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire imádom az airbnb-t, és most muszáj elmondanom még egyszer. Egy fullosan felszerelt teljes házat tudtam kibérelni a tengerparttól 5 percre, 13 eFt/éj áron, a szobában hatalmas franciaággyal és tv-vel (a franciaágynak különösen örültem, a trip eddigi ideje alatt csak egyszemélyes ágyakban aludtam, úgyhogy élveztem a luxust nagyon!). Ráadásul Giorgio egy kis csomaggal fogadott (tisztálkodószerek, és egy ÜVEG BOR), úgyhogy kerek volt a boldogságom. :P Giorgio barátnője egyébként az ott tartózkodásom alatt éppen Budapesten volt - egyedül utazott ő is. :) 

Már amikor megérkeztem láttam, hogy ez egy igen kiváló hely lesz, már ha csak a tengerpartot nézem (nagyon világoskék, átlátszó, sekély víz, tiszta homok, és SZIKLA). 

Délután megálltam az egyik ilyen kis bódésnál, hogy egyek valamit. Az eladó srácok nagyon meglepődtek, hogy valaki angolul szól hozzájuk. Aki kiszolgált, konkrétan nem mert megszólalni, csak mutogatott, mintha süketnéma lennék. :D Kértem egy hamburgert, amit nagyjából 4-edszerre sikerült megértetni velük. Mondjuk kár volt. :D A palermoi hamburger úgy néz ki, mint egy szendvics, számomra felismerhetetlen ízű húsból (tényleg nem volt sem csirke, sem marha, sem sertés, sem tengeri cucc - egyszer ettem krokodilt, annak volt ilyen semmilyen íze.). 

Még Céfaluban rommá égett a hátam, úgyhogy az első nap délután csak fotózgattam, meg sétáltam.

(a rózsaszín folt nem volt tartozék :P)

Mondelloban nem nagyon van bármi látnivaló, inkább csak a strandolók szükségletei köré épült ki pár bolt, és természetesen az elmaradhatatlan sötét bőrű árusok! :D A turista létszám hétköznap minimális volt, hétvégén viszont kb. egész Palermo kivonult Mondellora. :D Ez az első hely, ahol egyetlen magyarral sem találkoztam, ez már tényleg Szicília volt. Láttam viszont két (valószínűleg) hajléktalant, akikkel volt vagy 5-6 kutyus, együtt aludtak a parton. Nagyon szerettem volna megismerni az ő történetüket, de egyáltalán nem beszéltek angolul. :( 

Csütörtökön érkeztem egyébként, és úgy volt, hogy vasárnap megyek San Vito lo Capoba, de annyira elfáradtam, és nem volt kedvem cipekedni a csigaházat, hogy inkább lemondtam az ottani szállást (arra figyeltem, hogy olyan szállásokat válasszak, amit le lehet mondani, ha bármi történik). Gyorsan megkérdeztem Giorgio-t, hogy maradhatok-e nála vasárnap is, de sajnos a házba utánam új vendégek érkeztek. Viszont felajánlotta, hogy keres nekem szállást, körbekérdez pár ismerősét. Mivel nem járt sikerrel, ezért airbnb-n foglaltam egy másik szállást. :D Ettől egyből meg is nyugodtam, vásároltam egy zacskó csipszet (ami valami eszméletlen jó itt, nagyon vastag, de nem úgy, mint a tortilla és nincs agyon sózva, mint otthon) és elfogyasztottam egy (két) pohár bor társaságában - műanyag pohárból, olaszt tv adást nézve, semmit nem értve, természetesen. :)) 

A második napom nagyon tevékenyen telt: 9 órakor nagyon kényelmesen felkeltem, összekészültem, lementem a strandra, délben ettem RÁNTOTT HÚST (végre!), majd  7 órakor hazajöttem. :D

Utána még leugrottam a kisboltba. Ahogy kipakoltam a pultra, láttam, hogy a lehúzott árukat egy nagyon líbiai emberke pakolja nekem bele egy szatyorba. Sejtettem, hogy valami kis aprót várna cserébe, de nem volt nálam semmi, csak kártya. :( Mondtam neki, hogy sorry, de ő csak mosolygott, mondta, hogy no problem. Azért itt délen már eléggé kiütközik, hogy mennyire más élethelyzetek vannak, és igazából még nekünk is mennyivel jobb dolgunk van Kelet-Európában, mint például a Szicíliában boldogulni próbáló bevándorlóknak. 

Egyébként ha már ide terelődött a szó, akkor leírom, hogy Szicíliában nagyon sok migránst láthattok az utcákon. Sötét bőrű afrikait is és közel-keletit is. Én először elég rosszul éreztem magam, mert bár tudtam, hogy földrajzilag nagyon közel van például Líbiához Szicília, nem számítottam ennyi emberre. Főleg férfiakra. A saját tapasztalatom az, hogy nem kell tartani ezektől az emberektől, illetve ugyanannyira kell, mint amennyire egy európaitól tartanál. Semmilyen atrocitás nem ért általuk, pedig egyedül utazó fehér nőként, ha követjük azt a logikát, hogy a migránsok imádnak nőket erőszakolni, nagyon kívánatos célpont lehettem volna nekik. Én azt láttam, hogy ők igazából boldogulni próbálnak, pénzt összeszedni, de nem koldulásból, hanem próbálnak 'adni' cserébe valamit, például hogy vegyél tőlük strandlepedőt. Sőt, amikor mentem Palermobol Trapaniba, ültem a buszmegállóban a csigaházzal, és odajött egy fekete asszony. Felém nyújtott egy buszjegyet, hogy tegyem el. Mondtam neki, hogy van már jegyem. De mondta, hogy nem baj, akkor is tegyem el nyugodtan. Mire mondtam, hogy én már a vasútállomásra megyek, nem lesz már rá tényleg szükségem, és akkor jelezte, egy hangos "á"-val, hogy érti, és sok szerencsét meg jó utat kívánt. Nem tudom, hogy csak nekem volt-e borzasztó szerencsém, vagy a sajtóból ömlő migránsozás miatt parázzák túl az emberek ezt a kérdést - mindenesetre én ezeket tapasztaltam. 

És ha már hátrányos helyzetű csoportok, akkor láttam ma egy homeless kutyust is :D Sétálgatott a parton, aztán egy idő után melege lett, úgyhogy lefeküdt a járda kellős közepére (nagyon taktikusan egy étterem elé :D), miközben az emberek jöttek-mentek körülötte. :))) Természetesen mindenki megsajnálta, így megkínálta kajával. Így lehetett az, hogy ő volt a legdagibb kutyus, akivel valaha találkoztam. :D 

Itt rejtőzködik:

 A következő nap bementem Palermo belvárosába. Az előző napi (és még a Céfalu-i) strandoláson úgy leégett mindenem, hogy egyszerűen sem a hátamon, sem hason nem bírtam aludni, ráadásul eszméletlen melegem volt. Így hát kinyitottam az erkély ajtót, csak elfelejtettem, hogy megy a tv, így palermo teljes szúnyog populációja az én szobámban landolt. 2-kor néztem meg utoljára az órát. 7kor akartam kelni, hogy még tömeg nélkül tudjam megtekinteni a várost, amiből 10 órás indulás lett végül. :D

Palermo: Én nagyon tartottam tőle, a relatíve rossz értékelések miatt (nagyon fenntartásokkal kell kezelni egyébként a neten olvasott kommenteket. Nagyjából ugyanaz a szindróma, mint amikor fáj a fejed, és a google kiírja az első 5 találaton belül, hogy agyrákod van). De amennyire féltem tőle, annyira a szívembe zártam a várost. <3 Persze vannak elég durva részei is, ami teljesen el van hanyagolva (hasonló Cataniahoz: Józsefváros 2 pálmafával :D). 

Az első utam a katakombákhoz vezetett, ide nem megy a hop on hop off busz, úgyhogy helyi járattal mentem (nyugodtan használható ez az opció, a neten elérhető, hogy pontosan melyik busszal tudtok menni, csak arra kell figyelni, hogy a Piazza Independenza-ról a 327-es busz a Katakombákhoz a park másik oldaláról megy, nem ott, ahol a 109-es/317-es letesz). 

Már amikor beléptem kirázott a hideg a hely hangulatától, pedig akkor még nem is láttam a mumifikált testeket. Aztán beléptem, és awh. Az egész katakomba óriási, a falakon mindenhol felöltöztetett testek (died 1834 és stb. feliratú táblával a nyakukban). Voltak helyiségek külön családoknak, sőt, külön gyermekeknek is. Engem nagyon letaglózott (nem lehetett fotózni, ezért csak lopva gyorsan készítettem egyet, szánom-bánom bűnömet és elnézést is kérek mindenkitől). 

Ezután visszamentem a központba és hódoltam az autentikus szicíliai étkezésnek, ettem egy hamburger menüt a mekiben. :D

Teatro Politeama:

Majd mivel nem nagyon terveztem meg hogy mit szeretnék megnézni, felpattantam egy hoho (hop on hop off) buszra, amit egyáltalán nem bántam meg. 25 euróba kerül a 24 órás jegy, ami elvisz Monreale-ba is, ezt nem érdemes kihagyni! Palermotól kb. 8 km-re fekszik, és egyébként maga a katedrális engem annyira nem nyűgözött le, viszont az odáig vezető út annál inkább: 

Érdemes volt Monreale-ben a kis utcácskákon is sétálgatni:

Monreale-ban a katedrális előtt feküdt egy kutyus. Odamentem hozzá, megsimogattam, mire odajött egy rosszarcú nagydarab férfi, aranylánccal a nyakában, hogy adjak neki pénzt, mert a kutya éhezik. Palermoban egyébként nagyon sok kóbor kutya van, erre szerintem nincs kormányzati policy. Budapesten azért csak nagyon elvétve lehet látni 1-2-t, de őket is csak ideig óráig, mert általában nagyon hamar valamelyik telepen kötnek ki. 

Voltam az itteni botanikus kertben is, ami szintén leírhatatlanul szép volt (sokkal nagyobb, mint a taorminai) - friss a levegő, körülötted csak déli növények, emberek alig, szóval teljes relax. 

Hazafelé menet azon töprengtem a buszon, hogy ha ezeken a járműveken egyébként vannak monitorok, akkor miért palermoi reklámokat vetítenek rajta, és miért nem inkább a megállók neveit mutatják? :D Nem, de tényleg elég nehéz volt tájékozódni úgy, hogy egyébként fogalma sem volt az embernek az ötödik Via Aruccini után már, hogy hol jár (én egyébként offline térképpel tájékozódtam a buszokon is). 

Egyébként Palermo nem szigorúan vett belvárosán kívül is elég menő az élet. Arra ment el a hoho, és láttam, ahogy az emberek kint barbecueznak az utcákon. Nagyjából olyannak hatott, mintha itthon a nyugati környékén elővennéd a kis sütögetődet, megraknád szénnel, nyársra húznál 3 kg marhát és elkezdenéd sütni. :D A nénik ülnek az utcákon, beszélgetnek, ezzel meg van oldva a házi térfigyelő kamerarendszer is, dehát eszméletlen cukik tényleg. :D 

Én most voltam először huzamosabb ideig külföldön egyedül, főleg ennyire délen, és azt éreztem, hogy ezzel a tapasztalattal a birtokomban nagyon furcsa lesz visszamenni Budapestre a jó kis négyeshatosra, ahol mindenki tolakszik, az emberek többsége mogorva. Ha megtapasztal az ember valami nagyon mást, az összehasonlítási alap birtokában teljesen másnak látja az otthoni dolgokat. Hiába tudtam korábban is, hogy itthon nem annyira jó a hangulat, kint értettem meg igazán. 

Az utolsó nap (vasárnap) reggel úgy keltem fel, hogy bejövök a városba császkálni megint, de aztán ahogy a tengerparton sétáltam át a másik szállásra, megéreztem a "vasárnap van és mindenki strandol a 40 fokban" érzést, úgyhogy a part mellett döntöttem. Gondoltam bérelek egy napra 15 euróért napágyat napernyővel (mert napra már nem merek menni, eddig 3x égtem le :D), alapvetően pedig nincs árnyék ezeken a strandokon. Fél 12-re értem a partra, ahol az a szupi hír fogadott, hogy az egész strand sold out. :D Szóval így nem töltöttem el még egy napot a vízben, a B tervem szerint beültem egy tengerpartra néző helyre, kértem egy jegesteát és olvastam. Ebédidő körül gondoltam, hogy ki kéne már próbálni valami különlegességet, például a tintahalat, azt még úgysem ettem soha. Maradjunk annyiban, hogy a sültkrumpli nagyon finom volt!!! :D Nem de tényleg, csápokra egyáltalán nem számítottam! :D 

Egyébként ez volt a túra 11. napja, és már baromira egyedül éreztem magamat. Ez volt az első nap, hogy konkrétan senkivel sem tudtam beszélgetni: a szállásadóm csak bent hagyta a postaládában a kulcsokat, a pincérek abszolút nem beszélnek angolul, ahogy a helyiek sem. Egyszer ültek le velem szemben valószínűleg brit nyugdíjasok, de ők nem voltak túl nyitottak. Kíváncsi lennék, hogy akik Ázsiába, vagy Dél-Amerikába mennek hosszabb utakra, náluk is felbukkan ez az érzés? Gondolom ott sem beszélnek többen angolul, mint itt.  

A további tervek szerint hétfőtől a következő szerdáig 3 különböző városban aludtam volna, de itt is összevontam végül: hétfőn Trapani következett, kedd-szerdán pedig Agrigentoban voltam, csütörtök-pénteken pedig Szirakúzában, szombaton pedig indult haza a gépem. :)