Cataniai tapasztalatok reggel: Már 6.10-kor kidobott az ágy, aminek három oka volt: egyrészt izgatott voltam az új hely miatt, másrészt egyszemélyes ágyon aludtam, ami a franciaágyam után egészen picinek bizonyult :D, harmadrészt pedig az a hülye papagáj. Kimentem az erkélyre, és hát amit tapasztaltam este, teljesen más megvilágításba helyeződött - és nem csak a nap miatt. Ezek a régi, vakolatot maguktól eltaszító házak a reggeli napfelkeltében teljesen más benyomást keltettek. Szinte minden erkélyen láttam egy virágot és egy kint nézelődő szicíliai nénit. Ettől olyan aranyos lett az egész. Na de aztán az erkélyen állva arra is rájöttem, hogy a papagáj igazából nem is papagáj, hanem baromi sok fecske a házak között - ami egy nagyvárosban nekem elképzelhetetlen volt korábban. 

A Szicíliai Közlekedés: Szóval 8.30-ra ígérték az arcok, hogy jönnek értem, dehát számításba kellett volna vennem, hogy ha 8.30, akkor az inkább 9. :D Én teljesen pontosan lementem a ház elé 8.30-ra, a túratársak pedig végül 9 után érkeztek meg, de egyáltalán nem bántam, mert így legalább volt időm megtekinteni a helyi közlekedést. Ahogy a fenti képen is látjátok, az utcák itt másfél sávosak, egyirányúak, tehát két autó egymás mellett nem annyira fér el, sőt, a járdákon is csak egy ember bír elmenni. :D Aki siet és/vagy erős, az csak simán tolja neki a gázt, majd ha látja hogy valamelyik kereszteződésnél jön valaki, annak dudál egyet, finoman jelezve, hogy “jövök, nem fogok megállni, úgyhogy ha nem akarsz ütközni, álljál meg”, és egyébként meg is állnak. :D a gyalogosok sem szívbajosok, simán kilépnek az autósok elé, azok meg úgyis megállnak. :D én ezt a közlekedési stílust gyalogosként viszonylag hamar elsajátítottam. Fancy autókat itt egyébként még a “belvárosban” sem nagyon láttam. Az emberek első benyomásra cukik voltak egyébként, tökre látták rajtam szerintem, hogy nem idevalósi vagyok (világos haj-szem-bőr), de mindenki mosolygott, ahogy várakoztam az út mellett, a kocsikból is jöttek a dudálások folyamatosan. 

Etna túra: Na de az egész nap végülis az Etna körül volt alakítva. A túravezetőnk Enzo volt: ránézel, ipari szakmunkás 20 éve, aztán megtudod, hogy 4 nyelven beszél és profi Etnából. A túra egyébként 77 euróba került úgy, hogy volt benne kirándulás az Etna felső krátereihez (itt még +63 euró volt a funivia és a cable car), egy Alcantara szurdok, meg egy helyi termelők által gyártott cuccok kóstolása (pálinkák, bogyók, olajak).

Egy olasz és egy német házaspárral, illetve egy maláj származású ausztrál, kb 60 éves matektanárral és a lányával (Melanie) utaztunk. A német házaspár nagyon cuki volt, mesélték, hogy rengeteget voltak Magyarországon, kiderült, hogy imádják a Balatont és Kiskunfélegyházát. A malájausztrál matektanár egy konferencián vett részt Szicíliában, aztán innen mentek majd tovább Horvátországba, majd Magyarországra (mondjuk ők előbb Magyarországon voltak, mint én). Melanieval egyébként nagyon sokat nevettünk, első blikkre megvolt a közös humor. Az olaszok meg egyáltalán nem beszéltek angolul (ami egyébként egész Szicíliára jellemző volt), úgyhogy velük nem folytattam egetrengető diskurzusokat a világban zajló társadalmi folyamatokról. :((( De annyira egyébként nem is voltak annyira szimpatikusak.

Az Etnáról: Európa legmagasabb vulkánja, kb. 3300 méter, de a kitörések függvényében állandóan változik. Nagyon érdekes, hogy egy működő vulkánról van szó, mégis Szicíliának az Etna körüli része (Catania) a legsűrűbben lakott területe (a második Palermo környéke). Egyébként 1900 méterig fel lehet menni autóval egy autóúton, itt található egy kis menedékház és turistaközpont, Refugio Sapienza. Itt lehetett választani, hogy felmegyünk a csúcsra, vagy 1900 méteren kirándulgatunk. Mi a matektanárral együtt egyből mondtuk, hogy upsolutely up! Velünk jöttek végül a németek is. Beültünk a cable car-ba, ami egy ilyen zárt libegő kb, de tök jó, nem áll meg, úgy kell beugranod mozgás közben, ha be akarsz szállni. A kilátás innen eszméletlen volt, meg a táj is marsbéli. Mindenhol ez a sötét vulkanikus talaj, a lentebbi részeken pedig foltokban nő a fű (ez a kitörés után kb 25 évvel tud elkezdődni).

A cable car 2800 méterig megy, ahonnan marsjáró buszok visznek fel kb 3000 méterig.

Picit még mászol és ott vannak a fő kráterek. 

Kicsit azt hiszi az ember, hogy hirtelen elrabolta őt Matt Damon a The Martianból és nem egy vulkánra, hanem a Vörös Bolygóra érkezett meg. Tényleg leírhatatlan érzés, érzed, hogy lélegzik alattad a vulkán. Folyamatosan tör fel belülről a forró levegő, amiből a 3000 méteres hidegben egyből pára lesz. Emiatt egyébként az Etna csúcsa körül folyamatosan felhő réteg van, amiből ha elég sok összegyűlik, kialakulhat kisebb eső (ez a taorminai görög színházból nagyon jól látszik majd).

A megszilárdult láva miatt a talaj egy csomó helyen tök forró volt (például a lenti képnél is), olyan, mintha padlófűtésen mászkálna az ember, de körülötted tök hideg van (min. 15 fok hőmérsékletkülönbség volt a csúcs és a Cataniai hőmérséklet között). Egyébként mi, akik felmentünk a csúcsra, tök hamar csapattá formálódtunk, mindig megvártuk egymást, tök sokat röhögtünk, szóval nagyon jó volt. 

Ezután megnéztünk egy barlangot is, ahova szerencsétlen német férfi alig bírt bemenni. A maláj meg mindig beverte a fejét, szóval szerintem sokak szerint nem ez volt a nap legjobb programja. Én élveztem. :D

Aztán egy “biological farm”-ra vezetett az utunk, ahol helyi termelő családoknál kóstoltunk mézet, nagyon sokféle olívaolajat, borokat és különböző ízesítésű olíva- és capri bogyókat. Lehetett venni is, ráadásul tök olcsó volt minden (egy üvegcse pesto pl. 3 EUR). Itt egyébként az Etna lábánál nagyon termékeny a talaj, Enzo szerint a vulkánkitörések után lehulló hamu magas ásványi-anyag tartalma miatt.

Szicíliában egyébként mindenhol ez a kaktusz szerű növény (aminek egyszer már megtaláltam a pontos nevét, de most nem sikerül) terem úgy, mint nálunk mondjuk a mezei zsúrló, vagy bármelyik másik "gyom" növény. Nagy, szilárd levelei vannak - néhol belekarcolnak olaszul ilyeneket, hogy "Szeretlek Józsi", vagy hogy "Böbe és Béla forever". 

Aztán ittam egy "Etna fire" nevű cuccot, amit Enzo csodálatosan meg is örökített. Soha ne igyatok Etna fire-t, én tüzet okádtam három napig. :D 

Alcantara szurdok: Az Alcantara folyó medrét láva vájta ki, a vize jéghideg, körülötte a lávából kialakult sziklatömbök nyújtanak ismét csak nem evilági, viszont annál csodálatosabb látványt. A sziklák között a folyóBAN tudsz sétálni, ugyanis part az nem nagyon van :D A folyó nagyjából fél-egy méter mély. Melanie hozott magával sortot, szóval ő készült, én viszont hosszú sztreccs farmerban mentem - az Etnára való tekintettel. Egy ideig álldogáltam a parton, majd úgy döntöttem, hogy egyszer élünk, irány a folyó. :D Combközépig vizes farmerban gázoltam az elég erős sodrású, jéghideg, apró gonoszan szúró kis kövekkel kirakott folyóban, de megérte!!!

Egyébként hazafele tapasztaltuk, hogy a bevándorlók (főleg fekete-afrikai férfiak) úgy próbálnak valamiféle bevételhez jutni, hogy beállnak a legforgalmasabb autóutak közepére, és amíg az emberek állnak a lámpánál, ha kéred, ha nem, lelocsolják a szélvédőt, amit ha már egyszer le van locsolva, akkor le is kell mosni, és ők lemossák neked szívesen, és ha meg már lemosták akkor legyél kedves adni nekik már valamennyi eurót. Van, akik nem fizetnek, arra kicsit csúnyán néznek és keresnek más alanyt. A rutinosabbak, már amikor meglátják őket közeledni a vödörrel, előrébb állnak. 

Egyébként Szicíliában tényleg elég sok menekült él, de nem közel-keletiek, hanem inkább afrikaiak, akik Líbián keresztül jönnek a szigetre. Atrocitást nem tapasztaltam egyedül utazó fehér nőként sem, pedig voltam durva helyeken Cataniaban (például a buszpályaudvar környékén). A helyi férfiak ugyanúgy megnéznek, mint ők, sőt, szóval ettől lányok ne féljetek.