A Lipari szigetekkel vége lett a trip első harmadának, amit szándékosan nagyon aktívra terveztem. Következzen 4 nap semmittevés! :D :) 

A Vulcanos kirándulás utáni reggel már éreztem, hogy mintha picit meg lennék fázva, de nem különösebben foglalkoztam vele. Összepakoltam, elköszöntem Luiéktól, aztán indultam Céfaluba, ahová Milazzoból volt közvetlen vonat. Egyébként Milazzoban még a vasútállomás is tele volt madarakkal, ott csiripeltek még délben is. Egyébként nagyon vicces, mert már Taormina-ban is tapasztaltam, hogy kb. 10 perccel a vonat érkezése előtt elkezdik nyomni a csengőt, de olyat, mint amivel az általános iskolában reggel 8 órakor becsengetnek, és addig nem hagyják abba, amíg meg nem érkezik a vonat. :D Pro tipp: fülhallgatón keresztül nem hallatszik. :P

Azt mondjuk még mindig nem tudtam feldolgozni, hogy nem mondják be az állomások neveit a vonatokon. Igazából végülis a Budapest-Vác vonalon is csak az új flirtökön van nyugati értelemben vett utastájékoztatás, de azért gondolom Céfaluba többen mennek nyaralni, mint Sződligetre. 

Céfalu: nagyon pici, nagyon szép, nagyon drága. :))) A legtöbbet egyébként jégkrémre (3 eur/db) és smoothiera (3 eur/db) költöttem itt, de sajnos muszáj volt a reggel óta kimaxolódott megfázást kezelni valamivel a 40 fokban. :)))) Kicsit Taormina feeling egyébként a városka (rengeteg a turista), de azért még annyira talán nem, sokat dob a hangulaton, hogy a házakat meghagyták olyanoknak, ahogyan megépítették őket (fa ablakok, ajtók). A szállásom 3 percre volt a parttól, szóval csak sétálgattam, megnéztem az ókori mosodát, ültem és olvastam a tengerparton, sétáltam a tengerben, vettem egy ilyen nagyon finom cseresznyés-mandulatejes smoothiet, aminek elfogyasztása közben megtekintettem a naplementét a mólóról, csak néztem az embereket, ahogy császkálnak ők is a parton. Fun fact egyébként, hogy Céfaluban fürödtem életemben először tengerben. :) (de egyébként a Mondelloi strand maradt meg a fejemben, mint tengerbenfürdés, az tényleg leírhatatlanul gyönyörű). 

Élet a strandon: Folyamatosan járkálnak körbe ilyen nagyon sötét bőrű árusok strandlepedőket, ékszereket, meg kókuszt árulnak, de egyébként annyira nem nagy sikerrel. Mindig jöttek oda (próba cseresznye alapon, de vagy hatan, és legalább hetvenszer), hogy "Prego, signora?" :D Úgy megkérdeztem volna tőlük, hogy mennyiért vették ezeket a lepedőket, meg hogy miből, meg hogy hogyan kerültek ide, és hogy mennyit bírnak összeszedni egy nap, és hogy ez fedezi-e a befektetésüket, és hogy turista szezonon kívül egyébként miből élnek - de sajnos semelyikőjük nem beszélt angolul. A másikok a kis "vietnámi" asszonykák, akik szintén nem zavartatják magukat, és NAGYON sokszor odajönnek kínaivietnámi akcentussal megkérdezni, hogy "másszádzjo szinyórá", meg hogy "veri gud". 

Turizmus: Egy padon ültem a tengerparton, előttem gyönyörű sziklák, ideális fotózási helyszín. Nagyon vicces volt nézni, ahogy az emberek meglátják, azon nyomban veszik elő a gépet és szelfi, meg fotó, meg pózolás megy egyből. Volt viszont egy nagyon szimpatikus nyugdíjas utazócsoport. Az idős nénik ahogy meglátták a helyet, egyből mondták, hogy "selfie, selfie", majd elővették a legújabb telefonjaikat, rácsatlakoztatták a szelfi botra, és már mehetett is a buli! Annyira jó volt őket nézni, ahogy önfeledten örökítik meg a boldog pillanataikat. Arra gondoltam, hogy 70 évesen majd én is ilyen boldog szeretnék lenni. Innen pedig eszembe jutott, hogy igazából engem is nagyon sokszor zavar a sok fotózkodó, szelfiző turista, de egyrészt ha szép helyet látok, én is szeretném megörökíteni a pillanatot (akár úgy is, hogy én is rajta vagyok a képen), szeretném 30 év múlva megmutatni a gyerekeimnek ezeket a képeket, másrészt mindenki úgy éli meg az élményeit, ahogy az neki a legjobb, ha szelfizve, akkor szelfizve. :) 

Az Első Incidens: Nagyjából fél órája ülhettem a padon, amikor leült mellém egy nagyon furcsa srác. Volt még egy pad mellettünk, először azt hittem, azért az enyémet választotta, mert azon volt árnyék. Füles nélkül hallgatta a zenét a telefonjáról. Majd elkezdett hozzám beszélni olaszul, persze nem értettem, mondtam is neki. De elég zavaró volt, mert jött közelebb és beszélt tovább. Folyamatosan járt a lába. Nagyon nem voltak jó érzéseim, próbáltam testbeszéddel jelezni (elfordultam), hogy ez így nekem most nem okés. Nem nagyon vette a lapot. Ezután berakott egy olyan zenét, aminek az elején egy filmből volt egy jelenet. Ez kb. 30 másodpercig tartott, majd a végén elkezdtek benne lőni. A srác egyre idegesebbnek tűnt, majd a lövésre fogta magát, odahajolt hozzám, adott egy puszit a combomra, és elszaladt. :D Elég ijesztő volt először, másodszorra viszont inkább rájöttem, hogy valószínűleg nem akart erőszakos lenni, csak egy értelmileg nem teljesen ép srácról volt szó. 

Ezután egy 50 év körüli helyi férfi ült le mellém, aki hála istennek tudott angolul. Kicsit már hiányzott, hogy tudjak valakivel beszélgetni,Szicíliában tényleg ritka, hogy valaki tudjon angolul. Ha igaz, amit mondott, akkor egy elég nagy világjáróba futottam bele. Elmondása szerint élt már Ázsiában, Amerikában és Afrikában is, most éppen Etiópiából érkezett haza. Amikor megkérdeztem, mivel foglalkozik, azt mondta, hogy "diplomacy". Elcseverésztem vele, érdekes volt. Mesélt arról, hogy Céfaluban most is sok a turista, de augusztusban ennek a 3-4x-ese tapasztalható, az viszont tényleg brutálisan durva lehet. Ősszel teljesen kicserélődnek az emberek. 

Céfalunál tapasztaltam egyébként azt a nagyon furcsa érzést, hogy telítődtem látnivalókból. Nem tudom, ti éreztetek-e már ilyet, de elég ijesztő. Céfaluban például nem is volt kedvem lefényképezni a katedrálist, ami az egyik fő látványossága a városnak, úgyhogy arról nincs fizikai emlékem. :D Nem izgattak a múzeumok, az újabb építészeti látványosságok, a gyönyörű part. Valószínűleg azért, mert az első 6 nap tényleg borzasztóan intenzív, és élménydús volt. Soha nem gondoltam, hogy ilyet fogok tudni érezni valaha, én, aki amúgy mindenre kíváncsi!! De aztán nem volt mit tenni, menni kellett tovább. Próbáltam pihenni az elkövetkező napokban, és végül minden a helyére került. Úgy 4 nappal később, Agrigentoban...