Taormina után a Lipari szigetek következtek, amit Szicília északi részéről, pontosabban Milazzóból lehet elérni hydrofoillal, de mivel 1 teljes napot szerettem volna rájuk szánni, fél napot Milazzoban is eltöltöttem, nem bántam meg :) 

Mindig az adott napra nézzétek a menetrendet, mert úgy jártok, mint én: Milazzo-ba Messinából jár a busz, Taormina és Messina között pedig van vonatközlekedés. Három dolog miatt lett csak egy kicsit nehezebb az út: 
1. Ha időben oda akartam érni Taorminából Milazzóba, akkor a 7.15-ös vonattal el kellett mennem, mert vasárnap kevés busz jár Messina és Milazzo között
2. Taormina a hegy tetején van, a vonatállomás meg a parton (1 óra gyalog). Van helyi járat egyébként, csak nem vasárnap. :D
3. Előző nap ronggyá égett a hátam, így cipelni a csigaházat nem volt fájdalommentes :D 

Úgyhogy 6-kor kellett indulnom a hostelből, amihez fél 6-kor keltem, de egyébként nem bántam meg, mert a napfelkelte Taormina felett csodálatos volt. :) (Bár azért végigsétálni hajnalban egyedül az autóút mentén (mert persze járda itt sem volt :D) minimum érdekes élmény volt, nyilván megbámult mindenki. :D) 

Vonatközlekedés: Hááát, ha választani lehet, akkor abszolút a buszra voksolok, pedig én vonat párti vagyok abszolút. A Taormina Messina úton minden állomáson álldogáltunk számomra teljesen ismeretlen okokból kifolyólag 4-5 percet, amiből egyébként 40 perces késéssel értünk Messinába. De szerencsére ez a Trenitáliánál számomra nem volt meglepő, ezért jöttem a korábbi vonattal. :D Mindenesetre felszakadtak a MÁV s70-es vonal okozta sebei. :D Egyébként a vonatok nem rosszak, tiszták, kényelmesek (nyilván nem sinkanzen színvonal, de nem is Lökösháza-Keleti). 

Velem szemben egy kb. 5 éves kislány és az apukája ült, nem tudtak angolul persze, de mosolyogtak, meg én is magamra szedtem pár olasz kifejezést, va bene, úgyhogy elkommunikálgattunk, aranyosak voltak nagyon. :) 

Amíg vártam a buszra Messinában, beültem egy kávézóba az állomáson, ahol a helyi zé plusz ment. Sikerült megállapítanom, hogy az olasz popzene egyenlő Eros Ramazottival, mindenki úgy néz ki (mármint a férfiak!). Mindenesetre kiválóan szórakoztam! :D 

A Messina-Milazzo buszon beült mellém egy - mint később kiderült - 84 éves bácsi. Először aranyosnak tűnt, nyelvtudás híján elactivityzgettünk, telefonon, hallás útján, google fordítóval kommunikáltunk :D aztán később már kezdett zavaró lenni, ahányszor elmondta, hogy Bridget Bardot, meg hogy majd megyünk együtt úszni Liparin, meg folyamatosan mutogatott az arcára a szája mellett (először azt hittem, hogy fogorvos), de aztán kiderítettük, hogy a mosolygásomra célzott. :D 

Oxana és Lui, a kedvenc szerelmes történetem: Adott egy kerekded, 40es éveihez közel járó orosz nő, akinek van egy lánya, elvált, a szemével problémák vannak, nagyon magas dioptriaszámú szemüveget hord, az egyik jobbra néz, a másik balra, az arcán bőrbetegséggel. A nő elmegy egy toszkán nyaralásra, ahol találkozik egy szicíliai férfival, Luival. Lui teljesen átlagos kinézetű, ápolt, kedves, szintén a 40-es éveiben járó fiatalember. 

Egymásba szeretnek.

2 évig repkednek Szentpétervár és Szicília között, no matter what, szeretik egymást. Mindkét család támogatja őket. 2 év után a nő úgy dönt, hogy Szicíliában folytatják az életüket tovább, együtt. 

Ők az airbnb-s hostjaim voltak Milazzoban, és mindig elérzékenyülök, ahányszor eszembe jutnak, nagyon szerettem náluk lakni, annyira jólelkűek voltak, segítettek mindenben. 

Milazzo: Milazzo egyébként nagyon aranyos város, nagyrészt helyieket látok az utcákon, illetve onnan lehet tudni, hogy igazi szicíliai városban jár éppen az ember, hogy dél és du 4-5 között tényleg megáll az élet. Én például elfelejtettem kajálni, mert későn reggeliztem, úgy kellett megvárni a 6 órát, amíg valami hely kinyitott, majdnem éhen haltam. :D 

Fél 1-re értem a városba, és tényleg egy lélek sem volt az utcákon - mondjuk jó meleg is volt. :D Mivel baromi korán keltem, jó olasz szokáshoz híven aludtam 2 órát :D majd felmentem megnézni a várat. Természetesen az sem nyitott ki 5 óra előtt, úgyhogy megtekintettem Milazzot. 

A vár: A relatíve kicsi Milazzo legfőbb látványossága a vár, ami szintén egy kisebb hegyen fekszik, amiből ismét egyenesen következik a gyönyörű kilátás (ezt imádtam Szicíliában a legjobban: meg kellett dolgozni érte, de amikor felértél, a látvány kárpótolt minden megtett lépésért a 40 fokban). 

A várat egyébként a neolitikus korban kezdték építeni, majd a görög csináltak belőle egy akropoliszt, de végül a normannok és az arabok fejezték be valahol a 16. század körül. Az egész nagyon nagy, és csendes, sirályok repkednek mindenfelé, ráadásul minden hónap első vasárnapján ingyenes a belépő, tehát ingyen tekinthettem meg, de állítom, hogy ezért sokkal szívesebben kifizettem volna a 10 eurót, mint a görög színházért Taorminában. Vannak itt is renovált részek, de nincs az az érzése az embernek, hogy mindenáron ki akarják zsákmányolni a várban rejlő pénzkereseti lehetőségeket. Ráadásul ásványvizet is tudtam venni 50 centért, szemben a taorminai 2 euróval. :D 

A vár szobáiba egyébként egy nagy, központi térről lehet bemenni, és hát elég durva érzés volt ilyen kis tömlöcökben álldogálni: ki tudja kit zártak ide be 500 éve, és velük mi történt. Ebbe annyira szeretek belegondolni egyébként. Ja és innen eszembe jutott, hogy mondtam Stephennek, hogy mennyire jó lenne már időutazni. Mire mondta, hogy hát de hisz minden ember időutazó, csak előre felé :(((((((((  (jaj, úgy hiányoznak a hülyeségei egyébként)

A szamár: Ahogy végeztem a várral, volt még egy kis időm zárásig, így élveztem picit még a kilátást. A nagy chill kellős közepén egyszercsak valami hangot hallottam a füvek közül lentről, a vár egyik kisebb maradványai felől. Azt hittem először, hogy egy ember költözött arra az elhagyatott helyre. Aztán meg hogy tuti egy nagyobb madár csapkod a szárnyaival. Őszinte meglepetéssel tapasztaltam, amikor a várromok közül előlépett egy SZAMÁR :D De úgy kell elképzelni, hogy a várromok mögött már autóút volt, körbe is, szóval sehol egy mező vagy ilyesmi, nem tudom honnan került oda szegény pára, és hogy hová ment azután. :O De remélem minden okés vele.

Egyébként Milazzoban aznap épp "kutya nap" volt, volt bemutató, mindenki hozta a kutyiját és láttam egy kis kölyök berni pásztort is!! Az enyémmel biztos jót játsziztak volna. :) El is gondolkodtam rajta, hogy mennyire hiányzik, és hogy vajon ő mit gondolhat, hol vagyok? Aggódik azon, hogy hazajövök-e egyáltalán? :O 

Vasárnap este 7-re egyébként Milazzoban is beállt a dugó :D én vettem ilyen chips and chipset (ami konkrétan sültkrumpli, választható szósszal), aztán kiültem a tengerpartra bámulni az embereket (mindig ez a legérdekesebb!). Rá is jöttem, hogy az olaszoknál talán azért is nincsenek népességszaporodási problémák (ellentétben a magyarokkal), mert ők sokkal hajlamosabbak a szocializációra. Vasárnap este nekiállnak, kirittyentik magukat, aztán kimennek a korzóra sétálni, beszélgetni, ismerkedni. Nálunk vasárnap este már a dolgozó lakosság nagy része érzi a hétfői munkakezdés előtti lágy depressziót. :D 

Szóval ezt a fajta pezsgést meg bírnám szokni egyébként. :)