A repülőút eszméletlen jó volt, kb. 10 éve repültem utoljára, de nem is emlékeztem, hogy ez ennyire jó cucc.
A budapesti security check után belépni a duty-ba nagyjából olyan volt, mintha egy sivatagból léptem volna be egy oázisba, vagy a szocializmusból léptem volna át egy jól működő kapitalizmus javakkal teli világába.
Mivel pont napnyugtában indultunk és ablak mellé foglaltam jegyet, kábé úgy tapadtam az ablakra végig, mint ezek a kis korong alakú szívótapadócskák, szerencsétlen olasz házaspár mellettem nem sokat látott (persze igyekeztem néha hátradőlni, dehát...). Landoláskor Catania felett kellett körözni 30 percet, mert a leszállópályán rohangált egy kutya (róla sajnos nincs kép), de mondjuk azon eléggé megrökönyödtem, amikor közölte a kapitány, hogy hát addig itt fogunk körözni sajnos, amíg el nem kergetik, vagy "le nem lövik". Remélem nem lőtték le.
Catania reptérről a belvárosba éjjel 11-kor: elég egyszerű volt a bejutás. Leszállsz a repülőről, ki van táblázva, hogy hol az "Alibus". A nehezítés csupán annyi, hogy nem mondják be a megállók neveit :D (és egyébként nem mindenhol áll meg a busz, szóval a számolós megoldás sem működik). Javaslom a GPS-es térkép használatát (nekem a maps.me vált be, ahhoz nem kell mobilnet). Itt esett meg velem az a csodálatos eset (kis ízelítő az átlag magyar utazó kultúrájából), hogy a buszon kb 25 emberből 15 magyar volt, de nem segítettek volna egymásnak a hollétünk meghatározásában, hanem ki-ki a saját párjának mondogatta, hogy "NA, BÉLA, EZ AZ, NEM? ITT KELL LESZÁLLNI". Amikor egy lány láthatóan zavartan szorongatta a papírtérképet, nem tudta, hol vagyunk, odamentem hozzá, mutatva a telefonomat, hogy nekem van térképem, segítek, ha kell, amire csak egy flegma "térképem nekem is van" válaszreakció jött. Mondtam neki, hogy oké, de ez mutatja, hogy hol vagyunk, amire ügyet sem vetve rohant a buszsofőrhöz érdeklődni, aki egyébként nem beszélt angolul.
Catania első benyomások: Amikor leszálltam az Alibusról, egy csendes egyenes főutca fogadott, innen nyílt az az utca, ahol a szállásom volt. Hát konkrétan amikor megláttam, hogy nekem ide kell bemenni, majdnem megvettem a CTA-BUD repjegyet még aznapra :D úgy nézett ki minden, mint a józsefvárosi legrosszabb állapotú rész (magas házak szűk utcákkal, vakolat omlik a házakról, össze van graffitizve minden, szemét mindenhol), pedig ez egy nagyon frekventált helyen lévő szállás volt (airbnb). Erősen gondolkodtam rajta, hogy eltegyem-e a telefonomat. :D A ház kapuja is nagyon régi volt, a modernitásnak Catania belvárosában tényleg kevés jelét láttam aznap este. Szerencsére gyorsan megtaláltam a szállást. A hostom egy betegápoló srác volt, és megtett mindent, hogy az érkezés kényelmes legyen (kaptam vizet, térképeket, minden információt, amire szükségem volt).
A következő posztból majd látni fogjátok, hogy Catania annyira nem volt borzasztó, a pálmafák minden északabbról jövő ember városkép érzékelését helyre tudja billenteni. :) - az enyémet legalábbis helyrebillentették.
Azt hittem, hogy a szomszédban egyébként egy papagáj lakik, annyira hangos madársüvítést hallottam, de annyira fáradt voltam, hogy felőlem egy tirannoszaurusz rex is lehetett volna, nem zavart volna az alvásban.
