Szóval én egy 28 éves közgazdász lány vagyok, aki elég sokat dolgozik, és aki másfél éve rájött, hogy semmi más nem tölti fel annyira, mint az utazás. Korábban is tökre érdekelt, hogy hol hogyan élnek, milyen világok vannak máshol, de nagyjából most jutottam el oda, hogy anyagilag is meg tudom engedni magamnak, hogy hosszabb időre elutazzak. 

Tavaly nyáron fogtam magam, és elmentem Szlovákiába, az Alacsony-Tátra környékére 5 napra. Egyedül. Az egyedül utazásra én korábban úgy tekintettem, mint Scooby Doo a szellemekre, vagy mint a vámpírok a napfényre, a szúnyogok az Off-ra, macska a vízre, szóval féltem tőle, sőt, gyűlöltem még a gondolatát is. De valószínűleg ahogyan egyre inkább nőtt be a fejem lágya, és egyre inkább erősödött a MENNI AKARÁS, úgy kerekedtem ezen felül. A szlovák trip eszméletlen jó volt, egyedül is (vagy lehet, hogy pont amiatt), úgyhogy a decemberi szabadságomat Ausztriában (Linz környékén) töltöttem, szintén egyedül, és az is varázslatos volt. Januárban pedig vettem egy repjegyet Szicíliába (mondjuk azt a hisztit meg hezitálást, amit ott lerendeztem, azt öröm volt nézni :D).

Az, hogy miért írok blogot, arra elég egyszerű a válasz: szeretném megörökíteni az élményeimet, mert annyira szuper a memóriám! (nem) Úgyhogy ha emlékezni szeretnék 5-10-20 év múlva ezekre az élményekre, akkor muszáj leírnom valahol. És ha meg már leírom, miért ne olvassa más is? Hátha kedvet kap, vagy bármilyen más módon tud neki valamit adni a blog, és akkor meg már megérte.

Az első poszt-sorozatban a 3 hetes Szicíliai túra legfontosabb tanulságait fogom elmondani, utána pedig – mivel elkezdtem a felkészülést a következő hosszabb útra, ami Japánba lesz – dokumentálni fogom a tervezési időszakot is, mert egyébként a tapasztalatom az, hogy ez sokszor legalább annyira izgalmas, mint maga a túra.

Szóval nem is szaporítanám tovább a szót, jó szórakozást nekünk <3